“Én Hajdú megyében jöttem a világra, nyolc esztendőn keresztül a Debreceni Kollégium dajkált és a mai napig ábrándos, hű szeretője maradtam a nagy magyar Alföldnek. A gondolkozásom, egész belső valóm kialakulásában érzem áldott beavatkozását mind a három tényezőnek.”
Karácsony Sándor
Pedagógiai, filozófiai író, egyetemi tanár. A magyar filozófiai gondolkodás egyik legeredetibb alakja, a 20. század harmincas, negyvenes éveiben az ország legismertebb és legnépszerűbb személyiségei közé tartozott. Nemcsak az ifjúság ismerte és szerette a nagyhírű professzort, hanem a felnőttek többsége is elismerte.
- január 10-én látta meg a napvilágot Földesen. Édesapja, Karácsony Zsigmond, sokat olvasó, könyvszerető ember, jómódú birtokos, okleveles mezőgazda és rendkívül művelt ember; édesanyja a balmazújvárosi református lelkész leánya volt. Az elemi osztályokat a földesi iskolában járta. Tanárairól írta később: “Talán sohasem lettem volna pedagógus, ha már a földesi elemi iskolában két áldott nevelői lelkületű tanítóm nem lett volna.”
A gimnáziumot 1902-től 1910-ig a Debreceni Református Kollégiumban végezte. 1910-ben kitüntetéssel érettségizett.
Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója lett magyar–német szakon. Egyetemi évei előtt azonban egy esztendőt szolgálnia kellett a közös hadseregben.
1914. július 22-étől éppen fegyvergyakorlatot teljesített az Isonzó partján lévő Tolmein városában, amikor megtörtént a hadüzenet. A Kelet-Galíciai frontra került, és az első ütközetek egyikében (1914. november 20.) olyan súlyosan megsebesült, hogy egész életében két mankóval, illetve két bottal kellett járnia. Többször operálták, és a mozgáshiánytól egyre jobban elnehezedett. Azokról a változásokról, amelyek a háborús évek és események során lelkében végbementek, hűen tanúskodnak akkoriban írt versei.
1915 nyarán betegszabadságon, Földesen folytatja a korábban már elkezdett néplélektani gyűjtőmunkát. 1915. december 12-től hadirokkant tartalékos főhadnagyként Mahrisch-Weisskirchenben, a mai Hranicban (Csehország) lévő katonai középiskolában tanított, sokféle tantárgyat németül. 1917-1918-ban pótolja a világháború miatt elmaradt félévet, és 1918. augusztus 12-én megkapja tanári oklevelét.(Száma: 5291.) 1918 szeptemberétől a kassai főreáliskolában tanított. Az itt szerzett nevelési tapasztalatait írta meg később A siccki banda címen megjelent pedagógiai regényében. Ekkor alakult ki a nyelvi neveléssel kapcsolatos, egészen új felfogása.
- nyár elején Pestre került, ahol a Közoktatási Népbizottságon tantervi munkálatokat végzett Nagy László mellett. Rövid ideig a tankerületi főigazgatóságon működött, de mivel mindenáron tanítani akart a józsefvárosi Zrínyi Miklós Gimnáziumban, a Tavaszmező utcába helyeztette magát. Diákjait nyaranta szülőfalujába vitte.
A Tavaszmező utcai gimnáziumban töltött nyolc év alatt minden iskolai munkakörben működött. 1919 decemberében megismerkedett Megyercsy Bélával, aki bevonta a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) munkájába, amely egy protestáns, vallásos ifjúsági egyesület. A KIE serdülő foglalkozásaiból nőtt ki a magyarországi cserkészet. Karácsony Sándor csakhamar országos hírű cserkészvezető lett, nyolc évig töltötte be a Magyar Cserkészszövetség társelnöki pozícióját.
Ifjúsági lapszerkesztőként is igen sokat dolgozott: írt, utazott, levelezett olvasóival, előadásokat tartott, tábort szervezett. 1922-től kezdődően tíz éven keresztül szerkesztette „Az Erő”-t, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség havi folyóiratát. Mindemellett tudományos tevékenységét is végzett: már egyetemista korában elkezdte néplélektani kutatásait, szülőföldje kilenc községében.
1922-ben írta meg doktori disszertációját, amit 1924-ben nyújtott be a debreceni tudományegyetemre. Az értekezés címe: A népiskolai reform és az alsónéposztály lelki alkata. 1927-ig dolgozott a Zrínyi Miklós Gimnáziumban, ahol voltak, akik működését „nem nézték jó szemmel”. Mások viszont olyannyira értékelték a tudományos aktivitását, hogy 1927 őszén bevonták a Magyar Tudományos Akadémia szótári munkálataiba. Gimnáziumi évei alatt magánéletének legfontosabb eseménye, hogy feleségül veszi Szalay Terézt, a Keresztyén Leányegyesület hazai és nemzetközi körökben egyaránt ismert vezetőjét. Házasságukból egy fiú és két leány született.
Karácsony Sándor 1927. szeptember 1-vel kezdte meg tudományos munkásságát az Akadémián, miközben hivatalosan továbbra is a gimnázium állományában maradt.
1929 májusában a debreceni tudományegyetem bölcsészeti karán a filozófia, pedagógia és a magyar nyelvészet doktorává avatják. Ugyanitt 1934-ben magántanári habilitációt szerez pedagógiából; tárgyköre: Az iskola nevelő munkája.
1934 és 1942 között Debrecenben, – mint magántanár, – minden szemeszterben népes hallgatóság előtt tartja előadásait. 1942. július 1-jén a debreceni tudományegyetem bölcsészkarán nyilvános rendes tanárrá, a pedagógia professzorává nevezik ki. 1942-től 1950-ig marad ebben a pozícióban, miközben óriási irodalmi munkásságot fejt ki. Karácsony fokozatosan országos vezető szerephez jut az ifjúság nevelését irányító szervezetekben: szerkeszti az “Erő”-t és a “Diákvilág”-ot, munkatársa a 101 népdal kiadásának, oroszlánrészt vállal a regös cserkészet megszervezésében.
1945 áprilisától az Országos Köznevelési Tanács elnökségi tagja, a középiskolai szakosztály elnöke, a Magyar Népművelők Tudományos Társaságában a Pedagógiai Szakosztály elnöke. 1945 júniusában a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli elnöke lesz, Sík Sándorral együtt. 1945. október 9-én a VKM rendelete alapján megalakul az Országos Szabadművelődési Tanács, melynek első elnöke szintén Karácsony Sándor. 1945. október 21-én a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSz) újra elnökévé választja. 1946. augusztus 22-én megalakul a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége, amelynek elnöke természetesen Karácsony Sándor. 1946 szeptemberétől a debreceni tudományegyetem Tanárképző és Tanárvizsgáló Bizottságának elnöke. 1946. október 12-én a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) elnökévé választják. A szervezet 1948. március 15-ig működött. 1947-től 1948-ig főszerkesztője az Új Szántás című, havonként megjelenő folyóiratnak, amely az Országos Szabadművelődési Tanács kiadása.
Az erősödő dogmatizmus háttérbe szorítja; az egyetemről nyugdíjazzák, és irodalmi munkálkodását is lehetetlenné teszik. 1948-tól kezdődően tevékenységét – politikai okok miatt – több oldalról bírálják, támadják. Ezért tisztségeiről és megbízatásairól szép sorjában lemond. 1950. március 28-ára megfosztják katedrájáról, és augusztus 1-jei hatállyal nyugdíjazzák. Utolsó éveiben gyakran tartózkodik Földesen és balatonakarattyai nyaralójában. 1952. február 23-án Budapesten következik be Karácsony Sándor halála. Utolsó útjára rengeteg tisztelője kísérte el.
Idézetek Karácsony Sándortól:
A nevelés “Két emberi lélek közös funkciója: a nevelőké és a növendékeké.”
“A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa.”
“Minden gondolatunk, minden tervünk azt célozza: hogy lehetne benneteket vidámabbá, életrevalóbbá, műveltebbé, derekabbá tenni.”
“Diákéveim után…tanár, cserkész, lapszerkesztő, előadó, szónok, mozgalmi titkár, egyesületi elnök író és nemzetközi műkedvelő diplomata lett belőlem.”
“Én Hajdú megyében jöttem a világra, nyolc esztendőn keresztül a Debreceni Kollégium dajkált és a mai napig ábrándos, hű szeretője maradtam a nagy magyar Alföldnek. A gondolkozásom, egész belső valóm kialakulásában érzem áldott beavatkozását mind a három tényezőnek.”
Főbb művei:
- A csucsai front (r., Bp., 1928)
- Hegyi beszéd (r., Bp., 1937)
- Barátság és szerelem (Bp., 1938)
- A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja (Bp., 1939)
- A könyvek lelke, irodalmi nevelés (Bp., 1941)
- A társaslélek felső határa és a transzcendensre nevelés (I–II. Bp., 1941–43)
- Ocsudó magyarság (Bp., 1942)
- A magyar demokrácia (Bp., 1945)
- Magyar ifjúság (Bp., 1946)
- Magyar béke (Bp., 1947)
- Holdbeli diákélet (r., Bp., 1948).
Emlékezete:
Karácsony Sándor-díj: az oktatási miniszter által adományozható egyik szakmai elismerés. Azoknak a tanítóknak adományozható, akik a gyermekek harmonikus személyiségformálásában huzamosan kiemelkedő munkát végeznek. Jutalomösszege 300 000 Ft/fő. Évente, a Magyar Kultúra Napján, január 22-én, 10 személy kaphatja. A díjazott az adományozást igazoló okiratot és plakettet kap.
